Szorongás

A szorongás egy tudattalan élettani és pszichés aktivációs mintázat, amely érzések által kiváltott fenyegetést jelez. Három jellegetes formájának ismerete és a szabályozásában való jártasság segít a hatékony terápiában.

A pszichoanalitikus gondolkodás egyik fontos eszköze a konfliktus háromszög, mely jól használható egy-egy páciens pszichés szenvedésének megértésében és hatékonyabb kezelésében.

Ebben a cikkben a David Malan által kialakított konfliktus háromszög egyik sarkán elhelyezkedő szorongás a fő téma. A háromszög másik két sarkán helyet foglaló érzésekről és a elhárításokról az adott szóra linkelve lehet többet olvasni.

David Malan - konfliktus háromszög
David Malan – konfliktus háromszög

Szorongás és félelem különbsége

A pszichodinamikus megközelítés szerint, míg a félelem külső, objektív, fizikai veszéllyel kapcsolatos, addig a szorongás azt jelzi, hogy benső, szubjektív érzelmeink jelentenek fenyegetést. A félelem a testet készíti fel arra, hogy külső veszélyekre válaszul védekező magatartást tanúsítson, a szorongás pedig arra indítja az elmét, hogy pszichológiai védekezéssel hárítsa el az emberi kapcsolatokban veszélyesnek érzékelt emóciókat.

A félelem és a szorongás lehetővé teszi számunkra a túlélést, szóval nagyon is hasznos jelenségek – miért jelentenek mégis számos alkalommal problémát?

A félelem és a szorongás is lehet egy objektív fenyegetésre adott adaptív válasz, ugyanakkor lehet egy rosszul felfogott jelre adott maladaptív reakció is.

A túléléshez az állatoknak a ragadozókat, az embereknek pedig a kapcsolatok elvesztését fontos elkerülniük. Sok emlős már néhány hetes korában önállóan él, az embergyerekek azonban hosszú évekig másokra támaszkodnak a túlélésükhöz. Emiatt minden olyan érzés, amely veszélyezteti a gyerek elsődleges kapcsolatának biztonságát tulajdonképpen kockáztatja túlélését és szorongást vált ki. Sajnos akár egyetlen élmény is elég lehet ahhoz, hogy a kapcsolatot fenyegető érzés egy életre szóló szorongást váltson ki. A félelem emlékei maradandóak – felnőtt korunkban is reagálhatunk olyan intenzitással kedvesünk búcsúzására, mint ahogy 2 évesen anyánk eltűnésére.

A szorongás fajtái

Habib Davanloo a tudattalan szorongás megjelenésének három mintázatát írta le a testben: a szorongás megjelenhet

  1. harántcsíkolt izmokban,
  2. simaizmokban és
  3. kognitív/perceptuális zavarok formájában is,

amelyek mindegyikét a szomatikus és a vegetatív idegrendszer hozza létre, és mindegyiknek más implikációja van a pszichoterápiás kezelés folyamatára nézve.

1. Szorongás a harántcsíkolt izmokban

Azok a páciensek, akik szorongásukat a harántcsíkolt izmokban élik meg, feszültek lesznek az ülésen, vagy épp sóhajtanak, amikor érzelmileg fontos anyagról kérdezünk. Ezek a páciensek általában tudatában vannak a szorongásuknak és tisztában vannak azzal is, hogy mi váltja ki azt. El tudják viselni érzéseik intenzitásának erősödését, tehát lehetséges velük az érzelmeiken dolgozni.

Szorongás a harántcsíkolt izmokban
Szorongás a harántcsíkolt izmokban

2. Szorongás a simaizmokban

Jó néhány páciens a simaizmokban megjelenő szorongástól szenved: ők migrénes fejfájást, gyomorpanaszokat, émelygést, hasmenést írnak le problémaként. Ebben az állapotban a páciens már túlterhelődött, így a szorongás szabályozására van szükség.

Szorongás a simaizmokban
Szorongás a simaizmokban

3. Szorongás a kognitív funkcióban és az érzékelésben

Vannak olyan páciensek, akik a nagymértékű szorongásukat kognitív vagy észlelési zavarokban tapasztalják meg: szédülnek, homályosan látnak, cseng a fülük, disszociálnak, vagy elveszítik a gondolataik fonalát. Csakúgy, mint az előző esetben, kognitív-érzékelési zavarok esetén is szorongásszabályozásra van szükség, mielőtt feltárnánk az érzéseket.

Szorongás a kognitív funkcióban és az érzékelésben
Szorongás a kognitív funkcióban és az érzékelésben

A szorongás fajtái – táblázatos összefoglaló

1. Harántcsíkolt izmok 2. Simaizmok 3. Kognitív-érzékszervi zavar
Kézszorítás
Feszültség a karban, vállban, nyakban
Sóhajtás
Lábak, lábfej feszülése és mozgatása
Vizelési inger
Gasztorintesztinális tünetek (émelygés, hányinger, gyomorszorítás)
Érrendszeri tünetek (migrénes fejfájás)
Légzőrendszeri tünetek (asztma)
Lokalizált és általános fájdalmak
Memóriaproblémák
Összezavarodás, szédülés
Vizuális nehézségek (homályos látás, látómező-szűkülés)
Ájulás, lefagyás
Hallucinációk

Az ISTDP elmélete szerint amellett, hogy egy-egy érzelmileg megterhelő életesemény kiválthatja a fenti szorongásmintákat, a terapeuta is aktiválja az ülésen a páciens kötődési mintáit, és az ahhoz tartozó érzéseket, szorongást, védekezéseket. Így in situ megtapasztalható, diagnosztizálható és munkára fogható a kialakuló szorongás, tehát például kideríthető, hogy egy orvosilag megmagyarázatlan tünet mögött van-e érzelmi komponens, vagy – hogy kognitív fogalmakkal éljünk, – elindulhasson egy érzelmekkel kapcsolatos deszenzitizálási folyamat.

A szorongás tünetei – Jon Frederickson

A szorongás három fajtáját Jon Frederickson előadásában is meghallgathatod. Ha szükséges, be tudod kapcsolni az automatikus fordítást magyarra.

A szorongás okai

A szorongás alaposabb megismerése felé tett első lépésként fontos megkülönböztetni egymástól

  • a valódi érzéseket,
  • az elmében megjelenő gondolatokat, védekezéseket,
  • és a testben megjelenő szorongást.

Érzés, szorongás, védekezés

A pszichoanalitikus és pszichodinamikus elméletek szerint, amikor interperszonális konfliktus esetén erős, komplex érzések merülnek fel, akkor az érzések egészséges megtapasztalása helyett gyakran tudattalan szorongás és hárítás a válasz. Ha például megkérdezünk valakit, hogy mit érzett, amikor a barátja pofon vágta, akkor erre számos elhárító válasz lehetséges: „Nem kellett volna ezt csinálnia.” (intellektualizáció), „Durva volt.” (ez a másik félről szól), „Sírtam.” (ez az érzés által kiváltott cselekedet), „Feszült lettem.” (ez az érzés kiváltotta szorongás), „Az apjától örökölte.” (ez racionalizáció), „El fogom hagyni.” (ez az érzés által mobilizált cselekvési vágy). „Szomorú voltam.” (ezt nem a barátja irányába érzi). A védekezésekről bővebben itt lehet olvasni: elhárító mechanizmusok. A hárításokkal szemben a legvalószínűbb érzés a barátja irányába ez esetben a düh, ám ez potenciálisan veszélyeztetné a kapcsolatot.

Két példa a folyamatra

Tegyük fel, egy páciens dühös egyetemi professzorára, aki kritizálta a dolgozatát az évfolyam előtt. Ezek után attól kezd félni, hogy a professzor fizikailag akarja bántani. Lássuk, hogyan is jött létre ez a végeredmény: először kialakult a düh, ami szorongást váltott ki. Dühét a diák a professzorra vetítette ki, ezért úgy gondolta, hogy a professzor okozza a szorongását, nem pedig a dühe, vagyis végeredményeképp kialakult a félelem.

Időbeni megjelenés Konfliktus elem Leírás
1 Érzés “Dühös vagyok rá.”
2 Szorongás (testérzet) Elhomályosodó látás, fülzúgás, émelygés.
3 Védekezés (projekció) “Nem én vagyok dühös. A professzor dühös rám.”
4 Következmény (gondolat) “Félek tőle.”

Tegyük fel, megkérdezünk egy másik pácienst az ülésen: mi miatt szorong? A válasz, amit hallunk: “Három hét múlva le kell adnom egy komoly cikket.” Ugyanakkor azt vesszük észre, hogy a szorongás változik az ülésen: hol csökken, hol erősödik. Ez azt jelenti, hogy a cikk nem lehet az ok, hiszen az ok változatlanságával ugyanolyan maradna a szorongás is.

Ahogy tovább beszélgetünk a klienssel, kiderül, hogy a nagybátyja meghalt, ez pedig apja halálára emlékezteti, szóval igazából a szomorúság az, ami kiváltja a szorongását. Amikor először megkérdeztük, hogy mi miatt szorong, akkor érezte ugyan, hogy valami nincsen rendben, de nem jött rá a szorongás kiváltó okára. Lehet, hogy nehéz észrevennie a szomorúságát, mert anno szüleit például szorongással töltötte el, ha ő szomorú lett. Így aztán bánatának ignorálása gyerekkorban automatikussá vált, ma pedig már nem is ismeri fel triggerként, mint szorongáskiváltó tényezőt.

  • Helyes ok-okozati sorrend: a páciens megtapasztal egy érzést (szomorúságot apja halála miatt), ami beindítja szorongását (gyorsabban ver a szíve, izzad a tenyere, megfeszülnek a nyakizmai), ami pedig védekezést indít be (a cikkről ruminál), mert ez eltereli a szomorúságról.
  • Helytelen ok-okozatiság: a páciens azért szorong most a jelenben, mert három hét múlva le kell adnia egy cikket (lásd az áthelyezés védekezését).

A szorongás leküzdése, kezelése, szabályozása

A szorongás leküzdéséhez először is észre kell venni, hogy a hárítás (pl.: szarkazmus, dühkitörés, önkárosító viselkedések, stb…) vagy a testi tünet (pl.: nyakfeszülés, gyomorszorítás vagy kiszáradt száj) szorongást jelez.

Az azonnali szorongásoldás a fent bemutatott szorongási útvonalak (1. harántcsíkolt izmok, 2. simaizmok, 3. kognitív-érzékszervi zavar) meghatározásával és a jelen lévő testi tünetek feltérképezésével lehetséges.

A szorongás pillanatnyilag le fog csökkeni, amint figyelmet szentelnek a jelenségnek és szavakba öntik a testi történéseket.

Hosszú távon pedig az fog segíteni a szorongáskezelés során, ha valaki felismeri, hogy mi váltotta ki a szorongását, azaz érti a Malan féle konfliktus-háromszögön az összefüggéseket és mindezt el tudja helyezni különböző emberi kapcsolataiban (lásd Malan emberek háromszögét)

Nézd meg Jon Frederickson videóját a szorongás szabályozásáról és hogy mit tegyünk, ha túl magas a szorongás.

A szorongás, mint terápiás segítő

Amikor elkezdünk érzéseket felfedezni az ülésen, akkor az valószínűleg szorongást fog kiváltani a testben. Ez lehetővé teszi, hogy ott az ülésen megismerjük a páciens szorongási mintázatait, affektustűrő képességét, és így ráláthatunk, hogyan érdemes a terápiát az ő igényeihez igazítani.

Azok a páciensek, akiknek a szorongása simaizmokban vagy kognitív-érzékelési zavarokban tapasztalható, csak kevésbé intenzív érzéseket tudnak tolerálni. Emiatt az ő esetükben szorongásszabályozásra, érzelmeik, szorongásuk, védekezéseik megfigyelésére van szükség, tehát érzelmeik elviselését fejlesztjük az ülésen. Gyakorlatilag minden beavatkozás után feltehetünk magunknak néhány kérdést.

1. Mi a tudattalan szorongás levezetésének útja?

Ha harántcsíkolt izmok, akkor feltárhatóak az érzések és védekezések egy konkrét történéssel kapcsolatban. Ha simaizmok vagy kognitív-perceptuális zavar, akkor érdemes szabályozni a szorongást, amíg vissza nem tér a harántcsíkolt izmokba, és csak utána érdemes foglalkozni az érzésekkel. Érdemes tudni, hogy a feszültség hiánya (felszínes nyugalom, lefolytott mozdulatok) simaizmokba és kognitív-perceptuális zavarokba áramló nagyfokú szorongás jele lehet.

2. Milyen gyorsan emelkedik és csökken a szorongás?

Ha a páciens szorongása lassan emelkedik az érzések vizsgálata során és azokra fókuszálva gyorsan csökken, akkor a páciens jól szabályozza a szorongását. Ilyenkor lehet az érzelmekkel dolgozni. Ettől eltérően a szorongás gyors emelkedése és lassú csökkenése rossz szorongásszabályozásra, esetleges regresszív védekezésre utal (pl.: a páciens az ülés elején hirtelen elkezd émelyegni vagy projektálni). Ilyen esetben szabályozzuk a szorongást, amíg vissza nem tér a harántcsíkolt izmokba.

3. A páciens képes-e megfigyelni a szorongását?

Ha igen, akkor feltárhatóak a szorongás alatti érzések. Ha nem – tehát például kliensünk nem veszi észre, hogy sántasága, hányingere, homályos látása vagy kognitív zavartsága a szorongás tünete – akkor segítséget igényel a szorongás megfigyelésében, majd szabályozásában.

4. Működik-e a szorongásszabályozás?

Amikor a szorongásszabályozás nem működik, akkor olyan védekezések lehetnek jelen, amelyek megakadályozzák, hogy a páciens ezt megtegye. Ez esetben a védekezésekkel való munka megelőzi a szorongással való foglalkozást.

A fentiek miatt lényeges, hogy ismerjük és hasznosítsuk is a szorongás útvonalainak és azok szabályozásának ismereteit, mert így jobban fogunk tudni segíteni egy adott páciensnek.

Források