A terápiás szövetség diagnosztizálása

Terápiás szövetség

A terápiás szövetség állapota nyomon követhető az ülésen felbukkanó non-verbális jelek, kapcsolati témák, új anyag, valamint az ülésen kívüli változások segítségével. De mit is jelentenek ezek pontosan? Dr. Maury Joseph USA-beli klinikai szakpszichológus gondolatai a terápiás szövetség pozitív és negatív alakulásáról.

A terápiás szövetség jelentősége

Számomra a terápiás szövetség minden pszichoterápiás kezelés alapja, kezdi az interjút Dr. Maury Joseph klinikai pszichológus, analitikusan gondolkodó szakember. A biztonság, a bizalom, az együttműködés és a közösen végzett munka teremti meg azt az interperszonális légkört, amelyben lehetővé válik a tünet jelentésének megértése és ahol a páciensnek egyre kevésbé lesz szüksége tünetére.

Számomra minden ezen múlik. A terápiában dolgozva tehát kérdezzük meg magunktól: van olyan érzésünk, hogy egy jó csapat vagyunk, amely együtt dolgozik? Ami persze nem jelenti azt, hogy a kapcsolatunk mindig szívélyes, barátságos vagy pozitív töltetű. Néha az az érzésünk, hogy jó munkát végzünk, épp valamilyen konfliktusból ered: nehéz időket élünk át együtt, együtt küzdünk meg valamiért, de mindez része annak, hogy valaki végül másképp kezd viszonyulni egy bizonyos tünethez, vagy kevésbé kényszeresen lesz rá szüksége.

A terápiás szövetség változásai

A terápiás szövetség hőfoka, tartalma, változásai gyakran jelzi előre a kezelés kimenetelét, így ezek figyelemmel kísérésének nagy jelentősége lehet. Lássuk, milyen jelekből következtethetünk a terápiás szövetség állapotára Dr. Joseph szerint:

  1. a szorongás non-verbális jelei,
  2. kapcsolati témák milyensége,
  3. új anyag felbukkanása,
  4. ülésen kívüli változások.

Lássuk részletesem, hogyan lehet megállapítani, hogy a terápiás szövetség inkább pozitív vagy inkább negatív irányba változik-e.

1. Nonverbális jelek

Habib Davanloo rövid dinamikus terapeuta megfigyelte és rendszerezte a szorongás non-verbális jeleit. Egyfajta optimális tolerancia ablakot javasolt a pácienssel való beszélgetés során, amin belül érdemes a terápiás időt együtt tölteni.

Optimális a szorongás mértéke akkor, amikor a páciens szorongásának jelei a harántcsíkolt izmokban, a test akaratlagos, nagy izmaiban fedezhetőek fel. Ilyenkor páciensünket nem árasztja el annyira a szorongás, hogy ne tudjon gondolkodni, vagy fizikailag rosszul legyen, de eléggé a témánál vagyunk és eléggé koncentrálunk ahhoz, hogy ne unatkozzon.

Pszichológia órákról biztosan ismerős a Yerkes-Dodson-törvény fordított U alakú görbéje. A fordított U alak közepén van a tanuláshoz szükséges optimális izgalmi szint. Ha túlságosan izgatott vagy, akkor nagyon szorongsz, ami nem jó a tanuláshoz, és pedig ha unatkozol, az szintén nem segít a fejlődésben. Szóval, a pácienssel való beszélgetés közben azokat a non-verbális jeleket érdemes keresni, amelyek ehhez az optimális tartományhoz tartoznak: a tudattalan, nem szándékos kéztördelést, a szék karfájának megragadását, a sóhajtást. Munka közben ezeket az árulkodó ismertetőjegyeket keresem, hogy megbizonyosodjak az illető optimális mértékű szorongásáról.

Terápiás szövetség Ha pedig nem ebben a toleranciaablakban van, akkor azon gondolkodom, hogy esetleg túlságosan izgatott? A szorongás végül a gyomrában köt ki? Vagy az agyába áramlik és problémái lesznek a gondolkodással? Az is lehet, hogy nem vagyunk egy igazán konfliktusos, fontos, újszerű, szorongást kiváltó területen… Ha ezek fordulnak elő, akkor azon morfondírozok, hogyan jutunk el oda, ami persze sok türelmet és összpontosítást igényel.

2. Kapcsolati témák alakulása

A másik mód, ahogyan a terápiás szövetséget nyomon követem, az, hogy megpróbálom megérteni, hogy a személy hogyan tapasztal meg engem, hogyan éli meg a beavatkozásaimat, hogyan észleli a kapcsolatunkat. Mindezt a látens tartalom, a tudattalan szupervízió vagy más néven a tudattalan kommentár segítségével követem nyomon.

Megpróbálom figyelmesen hallgatni a páciens által elmondott történeteket, az álmokat, amikről beszámol, a közvetlen vagy közvetett megjegyzéseket, amiket rólam és a kapcsolatunkról tesz, hogy finom és kevésbé finom jeleket kapjak.

Terápiás szövetség Ha hirtelen egy csomó történetet hallok káros vagy bántó figurákról, orvosokról, akik elbuktak, barátokról, akik nem voltak segítőkészek, arról, hogy az emberek cserbenhagynak vagy frusztrálnak másokat, akkor elkezdek gondolkodni, hogy vajon van-e valami a szövetségben, ami miatt a személy velem szemben is frusztráltnak érzi magát. Megpróbálok visszagondolni a legutóbbi beavatkozásaimra vagy a legutóbbi ülések történéseire. Különösen figyelek akkor, ha olyan dolgokat hallok, hogy a páciens szakítani akar a barátnőjével, ki akarja rúgni a háziorvosát, ki akar lépni a focicsapatából. Ekkor felmerülhet bennem, hogy nagy problémák lehetnek a szövetségben, aminek nem vagyok tudatában, mert a páciensnek az intenciói a kilépésről, távozásról, befejezésről szólnak.

Amikor a páciens történetei segítőkész barátokról, sikeres kezelésekről, egymásról gondoskodó emberekről, szilárd kötődési kapcsolatokról szólnak, akkor ezek közvetett utalások lehetnek a mi kapcsolatunkra vonatkozóan is.

Vagyis, ha a Davanloo-féle pozitív non-verbális jeleket és a pozitív kapcsolati témákat egyszerre detektálom, akkor mondom: ó, remek, ez a szövetség működik.

Természetesen ilyenkor sem nem pihenek a babérjaimon! Igyekszem soha nem érezni azt, hogy ez a szövetség sziklaszilárd, és semmit sem tennem, hogy irányítsam vagy fenntartsam, de legalább átmenetileg úgy érzem, mintha egy kicsit megveregetném a hátamat. Mmmm, valami jól megy!

Ha tehát nem látom a szorongás jó jeleit, vagy épp unalmas tapasztalatokról beszél a páciens, akkor az olyan, mintha olyasvalamit csinálna, amit már előtte 1000-szer. Túl könnyű neki, nincs benne kihívás. És akkor megvizsgálom, hogy tudunk-e korrigálni, és figyelem, hogy ennek hatására visszatérnek-e a működő szövetség erőteljesebb jelei.

3. Új anyag felbukkanása

Amikor ugyanazt a történet hallom újra és újra, ugyanazok a reakciók figyelhetőek meg, ugyanazok az ellenállások bukkannak fel, nekem az azt jelenti, hogy a páciens körbe-körbe megy: valamin dolgozik ugyan, de nem jut sehová.

Sokkal boldogabb vagyok, amikor új dolgokat hallok, új perspektívákat, új történeteket, életének olyan részeit, amiket még soha nem hallottam, vagy ismerős történeteket új perspektívában. Ilyenkor úgy érzem, mintha jackpotom lenne a játékgépen! Ding, ding, ding, ding.

Új anyag, érzelemmel töltöttebb történetek, árnyaltabb és mélyebb emberek… Ehhez természetesen nem kell hogy sírjon vagy dühös legyen a kliens – elég megfigyelni az általa használt szavakat. Ha valaki az ülés elején homályosan fogalmaz és ahogy haladunk, egyre konkrétabbá válik, akkor azt jó jelnek gondolom. Elkezd többféle, hatásosabb, töltöttebb, világosabb és egyértelműbb jelentést közvetítő szavakat használni.

4. Hosszú távú változások

Ahogy telik az idő, elkezdi elérni a páciens azokat a céljait, ami miatt segítséget kért? Változnak a terápián kívüli kapcsolatai? Ha mondjuk ételfüggőségről van szó, akkor sikerült-e az étkezéstől eltérő, helyettesítő megküzdési stratégiákat kifejlesztenie? Kialakult-e reálisabb perspektívája az étel jelentésének, változik-e a kapcsolata az étellel?

Terápiás szövetség Tehát követem a terápiás szövetség alakulását az ülés során, ami mellett aztán ott vannak ezek a fajta hosszú- vagy középtávú eredményváltozók. Profitál-e a kliens ténylegesen a terápiából? Megkapja-e tőle, amire vágyott?

Ugyanakkor érdemes tudni, hogy önmagában ez a faktor trükkös, megtévesztő módja lehet a szövetség nyomon követésének. Vannak olyan páciensek ugyanis, akik átmenetileg jobban lesznek a terapeutának való megfelelés miatt, azért, hogy a terapeuta kedvében járjanak. Bizonyos terápiás stílusok vagy terapeuták esetében ez komoly sebezhetőség lehet, mert ha a terápia arra összpontosít, hogy a páciens túljusson az ételfüggőségen, akkor a tünetek elhagyásához magas szintű jutalom és kielégülés társul.

Pozitív egyensúlyt keresek tehát. Oké, a személy nem az ételfüggőségre támaszkodik, de például a Netflix-fogyasztása meghatványozódott? Új párja lett, aki nem kedves vele? Az érzelmeknek ez esetben nem változott a konstellációja: annyi történt, hogy az eddig kompenzáló ételfüggőség helyére új függőség lépett. Szóval önmagában a klinikai javulás megtévesztő lehet, különösen, ha nagyon gyorsan történik. Persze vannak olyan emberek, akik eleve elég egészségesen jönnek hozzánk, és viszonylag gyorsan javulni kezdenek – ilyenkor fontos, hogy ne kételkedjünk, hanem bízzunk a javulásban. Szóval, nehéz bármiféle hüvelykujjszabályt alkotni, mert mindig vannak kivételek.

Teljes interjú

A teljes videó megtekinthető itt, többek között olyan izgalmas kérdések mentén, mint hogy miért lehet veszélyes a tünetek megszüntetésére szerződni?

Dr. Maury Joseph

Dr. Maury Joseph, USA-beli klinikai szakpszichológus társalapítója a Washington DC-ben működő Institute for Emotions and Health-nek, amely az orvosilag megmagyarázhatatlan fizikai tünetek, pszichofiziológiai zavarok és stresszel összefüggő fizikai tünetek diagnosztizálására és kezelésére összpontosít. Tanszékvezető volt a Washington School of Psychiatry intenzív rövid távú dinamikus pszichoterápiás képzési programján, illetve 2015-2020 között ott tanított. Emellett a George Washington Egyetem klinikai tanársegédjeként és a The Chicago School of Professional Psychology adjunktusaként tanfolyamokat és szupervíziót tartott a klinikai pszichológia doktorandusz hallgatóinak.

További információk:

Képek

Image by pikisuperstar on Freepik