Az ISTDP határozottan különbözik más dinamikus terápiáktól – például a terapeuta aktivitásában, a módszer transzdiagnosztikus jellegében vagy a szorongáskezelés kidolgozottságában – ugyanakkor rengeteg közös vonása van a nem dinamikus terápiákkal is.

Kognitív-viselkedés terápia

A kognitív terápia alapelve szerint az egyének nem közvetlenül belső vagy külső környezetükre reagálnak, hanem egy arról alkotott képre, amely megfigyelhető és módosítható.

Az ezeket a belső képeket érintő beavatkozások során expozíció és deszenzitizáció jellemző mindkét módszerre, csak míg a kognitív terápia ezt viselkedéses, kívülről látható szinten közelíti meg, addig az ISTDP-ben a szorongató tartalmakkal való szisztematikus találkozás és az érzékenység csökkenése intrapszichésen történik.

Kalpin szerint a kognitív terápia üzenete a következő: „A valóság félreértelmezései szomorúvá és reménytelenné tesznek.” (pl. Beck, 1976), míg a dinamikus pszichoterápiában az üzenet a következő: „Depressziós vagy, mert más adaptívabb érzések ellen védekezel.” (pl. McCullough Vaillant, 1997).  A kognitív terápia általános üzenete tehát az, hogy a gondolatok érzéseket hoznak létre, míg a dinamikus pszichoterápia azt állítja, hogy az érzelmek elsődlegesek, és hogy a diszfunkcionális gondolatok, észlelések és hiedelmek abból erednek, hogy nem foglalkozunk egészséges módon az érzéseinkkel, azaz hogy az érzések gondolatokat hoznak létre. Pszichodinamikus értelemben a kognitív terápia olyan folyamatnak tekinthető, amely a „projekció visszavonására” összpontosít, míg kognitív terápiás értelemben a pszichodinamikus terápia erőteljes „sémaváltási mechanizmusnak” fogható fel.

Mindkét terápiafajta segít abban, hogy a páciens az üléssorozat után saját terapeutájává válhasson. A kliens eleinte a terapeutával együtt gyakorolva mélyebben megismeri saját folyamatait, és a terápiás módszer által tanult készségeket ezeknek a diszfunkcionális attitűdöknek/hiedelmeknek vagy – az ISTDP-ben diszfunkcionális védekezéseknek – az áttranszformálására később egyedül is tudja használni. Ez járul hozzá ahhoz, hogy ezeknél a módszereknél a terápiás folyamat abbahagyása után is további fejlődés tapasztalható a kliens állapotában.

A CBT válasz-megelőzése ISTDP-ben a védekezések megállítását jelöli, míg a diszfunkcionális attitűdök megkérdőjelezése a védekezések feladására gyakorolt nyomásnak és azok kihívásának (pressure and challenge) a megfelelője.

A kognitív terápiában is végeznek előny-hátrány elemzést, ami az ISTDP-ben annak megsegítését jelenti, hogy a kliens saját maladaptív védekezései ellen fordulhasson.

Thoma és Abbass szerint az ISTDP sok közös vonást hordoz a kortárs kognitív terápiákkal, azon belül is a folyamatalapú terápiás mozgalommal. Ilyen hasonlóság például az elfogadás ösztönzése (különösen az érzelmek megtapasztalására), az én-mint kontextus, az önegyüttérzés vagy a kognitív újraértékelést. Az ISTDP célja, hogy minden egyes változási folyamatot színpadszerű módon elősegítsen, kezdve az maladaptív élményelkerülő viselkedések feladásával, az én kontextusként való felhasználásával az érzelmek titrálásában és a szorongás szabályozásában, utat engedve a harag és a bűntudat megtapasztalásának, az önmaga iránti együttérzésnek, végül pedig a kognitív újraértékelésnek. Ezenkívül az ISTDP folyamatalapú terápiás irányzatnak tekinthető azért is, mert célja a beavatkozások személyre szabása pillanatról-pillanatra.

EMDR

Az Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) – vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás – egy olyan terápiás eljárás, melyet traumatikus élmények következtében kialakult maradandó problémák kezelésére dolgoztak ki.

A módszer szerint a poszt traumás stresszbetegség egyik alapja a diszfunkcionálisan tárolt traumatikus emlék. Az emlékhez kapcsolódó csatornák megtisztításának folyamata hasonló ahhoz az ISTDP-ben, amikor a tudattalan megnyílik (unlocking of the unconscious).

Motivációs interjú

Az addiktológiai tanácsadás során kifejlesztett módszer nagyon hasonlóan kezeli az ambivalenciát, mint az ISTDP: mindkét módszer úgy véli, hogy amikor valaki ambivalens azzal kapcsolatban, hogy változtasson-e a viselkedésén, akkor a terapeuta javaslatai ellenállást fognak kiváltani.

Ennek megelőzésére mindkét módszer magát az ambivalenciát hangsúlyozza – sőt, akár túlozza el, – nem pedig valamelyik megoldás mellett teszi le a voksát. Az ISTDP-ben ez a technika elsősorban az egoszinton védekezésekkel való munka során kerül elő.

Az is lényeges teret kap e két terápiában, hogy a kliens folyamatosan saját akaratából dolgozik, a terapeuta engedélyt kér a munkához, tisztázza, hogy egy adott dolog valóban problémát jelent-e a kliens számára.

Mindfulness

A mindfulness (tudatos jelenlét) során figyelmünket szándékosan és nyitottan a jelen pillanat felé irányítjuk, félretéve az értékeléseket, az ítéleteket. Másképpen fogalmazva: pusztán tapasztaljuk, ami éppen történik – belül és kívül egyaránt.

Az ISTDP-ben és más dinamikus terápiákban is, az érzés elválasztása a rá adott reakcióktól borzasztó fontos. Amikor valaki például dühös, akkor tulajdonképpen nem a düh miatt kiabál, hanem a düh elviselésének hiányában kiabálással hárít. Ha jobban belegondolunk, ez az elválasztás tulajdonképpen az érzelmekkel való tudatos együttlét: úgy próbáljuk meg elviselni saját érzéseinket, hogy közben nem cselekszünk meg semmit, amire késztetni akarnak. Például a düh miatt nem kezdünk el kiabálni vagy asztalt csapkodni, hanem

• észrevesszük az érzéshez kapcsolódó testi reakcióinkat (ökölbe szorul a kezünk),
• tudatosítjuk, hogy ez a düh ami most történik bennünk, és
• realizáljuk a kikívánkozó impulzusokat (mondjuk legszívesebben megfojtanánk egy kanál vízben  a másikat).

Ugyanakkor ezt az impulzust nem cselekedjük meg, hanem csak hagyjuk, hogy legyen.

A saját eltemetett érzéseinkkel, vágyainkkal való találkozás ugyanakkor nem feltétlenül megy egyedül, és itt jöhet a képbe egy tapasztalt és gondoskodó szakember, aki segít a megkülönböztetésben, majd együtt lenni ezekkel a néha zavarba ejtően erős érzésekkel.

Nyilván más terápiás módszerekkel is számos hasonlóság felfedezhető, ám az én ismereteim sajnos igen végesek e tekintetben. Ha van bármilyen javaslat vagy meglátás a hasonlóságokkal kapcsolatban, azt nagyon szívesen fogadjuk elérhetőségeinken.

Források

• Kalpin, A. (1998) The Integration of Cognitive and Dynamic Approaches in the Short Term Treatment of Depression. International Journal of Short‐Term Psychotherapy.
• Kieding, J. (2017). Intensive Short-Term Dynamic Psychotherapy (ISTDP) presentation – https://www.youtube.com/watch?v=RSK0dBO7vv0 
• Schroder, T., Cooper, A., & Naidoo, R. In Formulation in Action. Applying Psychological Theory to Clinical Practice (pp. 99-114). Dawson, D., & Moghaddam (Eds.) (2016). Warsaw, Poland: De Gruyter Open Poland.
• Thoma, N. C, Abbass, A. (2022). Intensive short-term dynamic psychotherapy (ISTDP) offers unique procedures for acceptance of emotion and may contribute to the process-based therapy movement. Journal of Contextual Behavioral Science, Vol.25, 106-114.