Közös vonások és hasonlóság

Az ISTDP határozottan különbözik más dinamikus terápiáktól – például a terapeuta aktivitásában, a módszer transzdiagnosztikus jellegében vagy a szorongáskezelés kidolgozottságában – ugyanakkor rengeteg közös vonása van a nem dinamikus terápiákkal is.

Az intenzív rövid távú dinamikus pszichoterápia (ISTDP) a pszichodinamikus kezelések egyedülálló formája, amely érzelmi zavarok széles spektrumának gyors feloldásában tud segíteni. E bizonyítékokon alapuló pszichoterápia folyamatosan gyarapodó hatásvizsgálatai bizonyítják az alkalmazhatóságát szorongásos zavarok, affektív kórképek, szomatoform zavarok és karakterzavarok esetében, illetve számos olyan önpusztító magatartást is enyhítenek, amelyek instabil vagy problémás korai kötődésből fakadnak.

Az ISTDP 60 éves fejlődése szilárdan gyökerezik a pszichoanalitikus elméletekben, ugyanakkor a kezelés jóval rövidebb ideig tart és a terapeutától kifejezetten aktív jelenlétet követel meg. A módszer tapasztalati alapú is, ami azt jelenti, hogy komoly hangsúly van az érzelmek jelenbéli, testi megélésén a terápiás órák folyamán, miközben a kognitív komponens, azaz az érzések elleni védekezések és azok következményeinek megértése is zajlik. Ennek mentén az ISTDP célja, hogy a lehető legrövidebb időn belül a páciensek nehézségeinek gyökeréig hatoljon, hogy lehetővé tegye számukra a tünetek leküzdését, hogy teljes mértékben kiaknázhassák saját potenciáljukat.

Az ISTDP és más terápiák kapcsolata

A Davanloo által kifejlesztett megközelítés a kötődési személyekhez fűződő tudattalan és „rejtett” érzelmekkel foglalkozik, így nagy adósa a kötődés- és tárgykapcsolat elméleteknek. Az érzelemfókuszú és pszichodinamikus megközelítést ötvöző módszerek közé tartozik, amire jellemző még a terapeuta kezdeti aktivitása, a maladaptív gondolatok megkérdőjelezése (kognitív terápia), viselkedésváltozás bátorítása (viselkedésterápia), az áttétel aktív használata (pszichodinamikus terápia), valamint nagy a hangsúly a pillanatnyi ítélkezésmentes ön-megfigyelésen (mindfulness) és a szabadság, választás, felelősség körülményein (egzisztenciális terápia).

Technikájában visszaköszön Alexander és French (1946), Ferenczi és Rank (1925) és a Gestalt-terápia (Smith, 1976) rövid távú, testorientált megközelítése, és Davanloo mentorának, Peter Sifneosnak (1987) rövid távú pszichoterápiás felfogása is. A kezelési módszerben tetten érhető Ferenczi “aktív technikája”, az áttétel itt és most-ban történő értelmezése, valamint az páciens érzelmi átélésének, annak facilitálásának jelentősége (Carol Tosone 1997).

Az alábbiakban néhány metodikával kapcsolatban részletesebben is kifejtem, miben áll a hasonlóság.

Kognitív-viselkedés terápia

A kognitív terápia alapelve szerint az egyének nem közvetlenül belső vagy külső környezetükre reagálnak, hanem egy arról alkotott képre, amely megfigyelhető és módosítható.

Az ezeket a belső képeket érintő beavatkozások során expozíció és deszenzitizáció jellemző mindkét módszerre, csak míg a kognitív terápia ezt viselkedéses, kívülről látható szinten közelíti meg, addig az ISTDP-ben a szorongató tartalmakkal való szisztematikus találkozás és az érzékenység csökkenése intrapszichésen történik.

Kalpin szerint a kognitív terápia üzenete a következő: „A valóság félreértelmezései szomorúvá és reménytelenné tesznek.” (pl. Beck, 1976), míg a dinamikus pszichoterápiában az üzenet a következő: „Depressziós vagy, mert más adaptívabb érzések ellen védekezel.” (pl. McCullough Vaillant, 1997).  A kognitív terápia általános üzenete tehát az, hogy a gondolatok érzéseket hoznak létre, míg a dinamikus pszichoterápia azt állítja, hogy az érzelmek elsődlegesek, és hogy a diszfunkcionális gondolatok, észlelések és hiedelmek abból erednek, hogy nem foglalkozunk egészséges módon az érzéseinkkel, azaz hogy az érzések gondolatokat hoznak létre. Pszichodinamikus értelemben a kognitív terápia olyan folyamatnak tekinthető, amely a „projekció visszavonására” összpontosít, míg kognitív terápiás értelemben a pszichodinamikus terápia erőteljes „sémaváltási mechanizmusnak” fogható fel.

Mindkét terápiafajta segít abban, hogy a páciens az üléssorozat után saját terapeutájává válhasson. A kliens eleinte a terapeutával együtt gyakorolva mélyebben megismeri saját folyamatait, és a terápiás módszer által tanult készségeket ezeknek a diszfunkcionális attitűdöknek/hiedelmeknek vagy – az ISTDP-ben diszfunkcionális védekezéseknek – az áttranszformálására később egyedül is tudja használni. Ez járul hozzá ahhoz, hogy ezeknél a módszereknél a terápiás folyamat abbahagyása után is további fejlődés tapasztalható a kliens állapotában.

A CBT válasz-megelőzése ISTDP-ben a védekezések megállítását jelöli, míg a diszfunkcionális attitűdök megkérdőjelezése a védekezések feladására gyakorolt nyomásnak és azok kihívásának (pressure and challenge) a megfelelője.

A kognitív terápiában is végeznek előny-hátrány elemzést, ami az ISTDP-ben annak megsegítését jelenti, hogy a kliens saját maladaptív védekezései ellen fordulhasson.

Thoma és Abbass szerint az ISTDP sok közös vonást hordoz a kortárs kognitív terápiákkal, azon belül is a folyamatalapú terápiás mozgalommal. Ilyen hasonlóság például az elfogadás ösztönzése (különösen az érzelmek megtapasztalására), az én-mint kontextus, az önegyüttérzés vagy a kognitív újraértékelést. Az ISTDP célja, hogy minden egyes változási folyamatot színpadszerű módon elősegítsen, kezdve az maladaptív élményelkerülő viselkedések feladásával, az én kontextusként való felhasználásával az érzelmek titrálásában és a szorongás szabályozásában, utat engedve a harag és a bűntudat megtapasztalásának, az önmaga iránti együttérzésnek, végül pedig a kognitív újraértékelésnek. Ezenkívül az ISTDP folyamatalapú terápiás irányzatnak tekinthető azért is, mert célja a beavatkozások személyre szabása pillanatról-pillanatra.

EMDR

Az Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) – vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás – egy olyan terápiás eljárás, melyet traumatikus élmények következtében kialakult maradandó problémák kezelésére dolgoztak ki.

A módszer szerint a poszt traumás stresszbetegség egyik alapja a diszfunkcionálisan tárolt traumatikus emlék. Az emlékhez kapcsolódó csatornák megtisztításának folyamata hasonló ahhoz az ISTDP-ben, amikor a tudattalan megnyílik (unlocking of the unconscious).

Motivációs interjú

Az addiktológiai tanácsadás során kifejlesztett módszer nagyon hasonlóan kezeli az ambivalenciát, mint az ISTDP: mindkét módszer úgy véli, hogy amikor valaki ambivalens azzal kapcsolatban, hogy változtasson-e a viselkedésén, akkor a terapeuta javaslatai ellenállást fognak kiváltani.

Ennek megelőzésére mindkét módszer magát az ambivalenciát hangsúlyozza – sőt, akár túlozza el, – nem pedig valamelyik megoldás mellett teszi le a voksát. Az ISTDP-ben ez a technika elsősorban az egoszinton védekezésekkel való munka során kerül elő.

Az is lényeges teret kap e két terápiában, hogy a kliens folyamatosan saját akaratából dolgozik, a terapeuta engedélyt kér a munkához, tisztázza, hogy egy adott dolog valóban problémát jelent-e a kliens számára.

Mindfulness

A mindfulness (tudatos jelenlét) során figyelmünket szándékosan és nyitottan a jelen pillanat felé irányítjuk, félretéve az értékeléseket, az ítéleteket. Másképpen fogalmazva: pusztán tapasztaljuk, ami éppen történik – belül és kívül egyaránt.

Az ISTDP-ben és más dinamikus terápiákban is, az érzés elválasztása a rá adott reakcióktól borzasztó fontos. Amikor valaki például dühös, akkor tulajdonképpen nem a düh miatt kiabál, hanem a düh elviselésének hiányában kiabálással hárít. Ha jobban belegondolunk, ez az elválasztás tulajdonképpen az érzelmekkel való tudatos együttlét: úgy próbáljuk meg elviselni saját érzéseinket, hogy közben nem cselekszünk meg semmit, amire késztetni akarnak. Például a düh miatt nem kezdünk el kiabálni vagy asztalt csapkodni, hanem

  • észrevesszük az érzéshez kapcsolódó testi reakcióinkat (ökölbe szorul a kezünk),
  • tudatosítjuk, hogy ez a düh ami most történik bennünk, és
  • realizáljuk a kikívánkozó impulzusokat (mondjuk legszívesebben megfojtanánk egy kanál vízben  a másikat).

Ugyanakkor ezt az impulzust nem cselekedjük meg, hanem csak hagyjuk, hogy legyen.

A saját eltemetett érzéseinkkel, vágyainkkal való találkozás ugyanakkor nem feltétlenül megy egyedül, és itt jöhet a képbe egy tapasztalt és gondoskodó szakember, aki segít a megkülönböztetésben, majd együtt lenni ezekkel a néha zavarba ejtően erős érzésekkel.

Nyilván más terápiás módszerekkel is számos hasonlóság felfedezhető, ám az én ismereteim sajnos igen végesek e tekintetben. Ha van bármilyen javaslat vagy meglátás a hasonlóságokkal kapcsolatban, azt nagyon szívesen fogadjuk elérhetőségeinken.

Források