Kliens lemondja

Amikor egy kliens lemondja az órákat, nem érkezik meg a megbeszélt időpontokban, annak rengeteg dolog lehet a hátterében. Hogyan lehet erről beszélgetni ISTDP szemszögből?

ISTDP

Az intenzív rövid távú dinamikus pszichoterápia (ISTDP – Intensive Short-term Dynamic Psychotherapy) egy bizonyítékokon alapuló terápiás módszer, melynek folyamatosan gyarapodó hatásvizsgálatai bizonyítják az alkalmazhatóságát szorongásos zavarok, affektív kórképek, szomatoform zavarok és karakterzavarok esetében, illetve számos olyan önpusztító magatartást is enyhítenek, amelyek instabil vagy problémás korai kötődésből fakadnak. Az ISTDP-ről részletesebben itt lehet olvasni: ISTDP FAQ.

Az ISTDP terapeuta munka közben folyamatosan szem előtt tartja a közösen kitűzött célt és ezt összeköti a terápiában megfigyelhető viselkedéssel, valamint a páciens által leírt problémákkal. A folyamat során megpróbálnak kidolgozni egy

  • közös megértést azzal kapcsolatban, hogy mi történik,
  • az hogyan kapcsolódik a kliens céljaihoz, és hogy
  • elegendő-e a páciens motivációja ahhoz, hogy feladja elkerülő stratégiáit és szembenézzen mögöttes érzéseivel, amelyeket korábban a tünetek és hárítások eltakartak.

Körülmények

Természetesen minden egyes klienssel folytatott ülés minden egyes pillanata megismételhetetlen, vagyis az itt következő leírás nem egy recept, hanem egy olyan egyedi megoldás, amely az adott pillanatban született meg a páciens és terapeuta kapcsolatában.

Ebben a cikkben Johannes Kieding egyik esetleírását vettük alapul: a kliens kapcsolati problémákkal érkezett, illetve nehézsége volt egymás után következő munkahelyei megtartásával. Az elmúlt hónapokban három órát mondott le, két órán pedig nem jelent meg a megbeszélt időben. 

Ülés

Terapeuta: Tudnánk beszélni arról, hogy mi történik, hogy mostanában három alkalmat lemondott, kettőn pedig nem jelent meg? Lehet, hogy van hatással a munkánkra, és szeretném megérteni, hogy mi van a megbeszélt időpontokra való meg nem érkezés mögött. (objektív problémaleírás, kíváncsiság)

Páciens: Egyszerűen csak sok minden történik mostanában, ennyi.

Terapeuta: Mint például micsoda? (megértés mélyítése)

Páciens: Hát, nagyon sok a stressz a munkámban meg a barátommal is. Elég kaotikusak a dolgok. 

Terapeuta: Hm… A terapeutájaként engem érdekel ennek a mintázatnak a jelentése. Szokott visszahúzódni olyan dolgoktól, amit élvez? (a mintázat felvetése, és annak első összekötése, hogy a mintázatnak lehet köze a terápiában felmerülő érzésekhez)

Páciens: Hát, igazából annyi program van, ahol ott kell lennem, hogy néha egyszerűen túl sok.

Terapeuta: Köszönöm, hogy megosztotta ezt velem. Olyan, mintha ez az óra is egy kötelező időpont lenne, ahová oda kéne érnie időben. Talán vethetnénk egy pillantást arra, hogy egyrészt hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy ide kell jönnie, másrészt arra, hogy mik voltak a kitűzött céljai. Így észrevehetjük, ha nem arra fókuszálunk, amire szeretne, hiszen úgy tűnik, hogy nem találja eredményesnek a találkozóinkat. 

Páciens: Hát, igazából amikor itt vagyok, szerintem maga segít tartani a fókuszt, szóval nem az a baj. Inkább az, hogy elég frusztráló a saját dolgaimmal foglalkozni. 

Terapeuta: Értékelem, hogy ennyire őszinte. Úgy tűnik, hatással van önre az, hogy fókuszáltan tartom a folyamatot – mintha ennek hatására túlterhelődne, és aztán lemond időpontokat vagy nem jelenik meg. Jól értettem? (a konfliktusháromszög – rejtett érzés, szorongás, védekezés – összekötése)

Páciens: Igen, ez elég jól összefoglalja.

Terapeuta: Rendben. És ez csak itt történik velem, hogy amikor frusztrálttá válik, akkor visszahúzódik a kapcsolattól? (egy másik minta megalapozása)

Páciens: Hát, elég gyakori. A barátom utálja, amikor magamba fordulok. 

Terapeuta: Az a helyzet, hogy én nem a barátja, hanem az Ön terapeutája vagyok és kíváncsi lennék, hogy Önnek milyen az, hogy így küzd meg a frusztrációjával. Ez így megfelel magának? (projekció blokkolása, a motivációhoz való visszatérés)

Páciens: Nem, igazából így vesztem el a munkáimat meg a kapcsolataimat is…

Terapeuta: Szóval itt akadályozza a munkánkat és úgy tűnik, máshol is problémát jelent önnek? (biztosan szeretne megváltozni?)

Páciens: Pont így.

Terapeuta: Értem. Tudnánk szánni pár percet arra, hogy ezt a mintát jobban feltérképezzük, és hogy találjunk valamilyen alternatív megoldást a frusztrációjával való megküzdésre? (a terápiás feladat meghatározása)

Páciens: Igen. 

Terapeuta: Rendben. Az utolsó alkalommal, amikor nem jelent meg órán, két lehetősége volt: lemondja az ülést, vagy egyszerűen csak nem jön el. Maga az utóbbit választotta és szerintem az érdekes lehet, hogy ez Ön szerint miről szól? Mit próbált kommunikálni, amikor nem hívott fel vagy küldött egy emailt? Próbálom megérteni, hiszen ahogy összeraktuk, ez problémát jelent az életében és itt a közös munkánkban is. (realitás kihangsúlyozása, a mintázat jelentése utáni érdeklődés)

Páciens: Azt hiszem, most szégyellem magam. Elég nehéz megmagyarázni.

Terapeuta: Szerintem fontos, hogy megértsük, mi történik Önben. Lehet, hogy nem erre szeretne fókuszálni a mai órán? Van valami fontosabb, amivel inkább foglalkozzunk? (megbizonyosodás arról, hogy a kliens tényleg motivált-e a problémával való foglalkozásra)

Páciens: Nem, örülök, hogy felhozta. Tényleg ezt csinálom. 

Terapeuta: Rendben. Akkor tudunk dolgozni azon, hogy szavakba öntsük a reakcióját? Így amikor legközelebb úgy dönt, hogy nem mondja le az óráját, mindketten fogjuk tudni, mit jelent. Mi futott át az agyán, amikor nem mondta le az ülést? (terápiás feladat meghatározása)

Páciens: Hogy nem kell a segítsége. Meg tudom oldani egyedül is.

Terapeuta: Értem. Említette, hogy a barátjától is eltávolodik néha, és azt mondja magának, hogy nincs rá szüksége. Akkor miért jött vissza és találkozunk most? (a “nincs szükségem rád” kijelentés komolyan vétele)

Páciens: Valójában szükségem van segítségre. Általában azért rúgnak ki, mert nem megyek be dolgozni.

Terapeuta: Értem. Nos, akkor megállapítottuk, hogy ez egy tendencia Önnél: lezár, és egyedül marad a problémáival, a terápiában, a barátjával és a munkahelyein is. A felszínen mondhatja, hogy ez problémás, de valóban zavarja? Mert igazából ez a probléma elég régen fennáll. (probléma megállapítása és további megbizonyosodás arról, hogy motivált)

Páciens: Szerintem csak mondom magamnak, hogy nincs szükségem senkire és eltolok magamtól mindenkit, de igazából nem akarok egyedül lenni, és hát muszáj pénzt keresnem. Ez így nem fenntartható. 

Terapeuta: Aha. Szóval ez egy elég destruktív mintázat az életében.

Páciens: Igen, nagyon is az. (a páciens érzi problematikusnak a dolgot, nem a terapeuta)

Terapeuta: Akkor talán érdemes ezt jobban megnéznünk. Volt valami, ami különösen zavarta Önt múlt héten, amikor távol maradt? (a mintázat problémaként fogalmazódik meg, indulhat a problémás motívum és a fenntartó tényezők alaposabb feltérképezése).

Konklúziók

Ahogy fent is írtam, lényeges szem előtt tartani, hogy Johannes megoldását az adott pillanat szülte, azzal az adott pácienssel. A nagyon konkrét megoldások helyett inkább a tendenciákat érdemes megfigyelni a folyamat során:

  • a valósághoz, realitáshoz való ragaszkodást, annak kihangsúlyozását,
  • a terapeuta hogyan segít látni, hogy ez nem csak egyszerűen az, hogy nem ért rá, és sok volt a teendője, hanem a kezeléssel kapcsolatos ellenálláshoz kapcsolódik,
  • a terapeuta újra és újra megbizonyosodik arról, hogy ez a kliens számára probléma és motivált a feladására,
  • amikor a probléma közösen megfogalmazódott és a páciens akarata hadra fogható (elmondja, hogy nem akarja így folytatni, ez nem fenntartható), akkor ezen a ponton erős terápiás szövetség mellett közösen elkezdik megérteni a maladaptív minta gyökereit.

Források