A tudattalan szorongás olyan testi és pszichés aktivációs mintázat, amely érzések által kiváltott fenyegetést jelez. A szorongás 3 fajtájának az ismerete és a szabályozásában való jártasság segít a hatékony terápiában.
A pszichoanalitikus gondolkodás egyik fontos eszköze a konfliktus háromszög, mely jól használható egy-egy páciens pszichés szenvedésének megértésében és hatékonyabb kezelésében.
Ebben a cikkben a David Malan által véglegesített konfliktus háromszög egyik sarkán elhelyezkedő szorongás a fő téma. A háromszög másik két sarkán helyet foglaló érzésekről és a elhárításokról az adott szóra linkelve lehet többet olvasni.
Szorongás és félelem különbsége
A pszichodinamikus megközelítés szerint, míg a félelem külső, objektív, fizikai veszéllyel kapcsolatos, addig a szorongás azt jelzi, hogy benső, szubjektív érzelmeink jelentenek fenyegetést. A félelem a testet készíti fel arra, hogy külső veszélyekre válaszul védekező magatartást tanúsítson, a szorongás pedig arra indítja az elmét, hogy pszichológiai védekezéssel hárítsa el az emberi kapcsolatokban veszélyesnek érzékelt emóciókat.
A félelem és a szorongás lehetővé teszi számunkra a túlélést, szóval nagyon is hasznos jelenségek – miért jelentenek mégis számos alkalommal problémát?
A félelem és a szorongás is lehet egy objektív fenyegetésre adott adaptív válasz, ugyanakkor lehet egy rosszul felfogott jelre adott maladaptív reakció is.
A túléléshez az állatoknak a ragadozókat, az embereknek pedig a kapcsolatok elvesztését fontos elkerülniük. Sok emlős már néhány hetes korában önállóan él, az embergyerekek azonban hosszú évekig másokra támaszkodnak a túlélésükhöz. Emiatt minden olyan érzés, amely veszélyezteti a gyerek elsődleges kapcsolatának biztonságát tulajdonképpen kockáztatja túlélését, és szorongást vált ki. Sajnos akár egyetlen élmény is elég lehet ahhoz, hogy a kapcsolatot fenyegető érzés egy életre szóló szorongást váltson ki. A félelem emlékei maradandóak – felnőtt korunkban is reagálhatunk olyan intenzitással kedvesünk búcsúzására, mint ahogy 2 évesen anyánk eltűnésére.
A szorongás fajtái
Habib Davanloo a tudattalan szorongás megjelenésének három mintázatát írta le a testben: a szorongás megjelenhet
- harántcsíkolt izmokban,
- simaizmokban és
- kognitív/perceptuális zavarok formájában,
amelyek mindegyikét a szomatikus és a vegetatív idegrendszer hozza létre, és mindegyiknek más implikációja van a pszichoterápiás kezelés folyamatára nézve.
1. Szorongás a harántcsíkolt izmokban
Azok a páciensek, akik szorongásukat a harántcsíkolt izmokban élik meg, feszültek lesznek az ülésen, vagy épp sóhajtanak, amikor érzelmileg fontos anyagról kérdezünk. Ezek a páciensek általában tudatában vannak a szorongásuknak és tisztában vannak azzal is, hogy mi váltja ki azt. El tudják viselni érzéseik intenzitásának erősödését, tehát lehetséges velük az érzelmeiken, tudattalan tartalmakon dolgozni – a feltáró terápia egy megfelelő irány.
Hosszú távú harántcsíkolt izomzatban felmerülő szorongás testi következményei: állkapocs fájdalom, tenziós fejfájás, nyakfájdalom, fulladás érzés, hiperventilláció, légszomj, mellkasfájdalom, hátfájdalom, pánik, fibromyalgia, ízületi problémák, tic, görcsök, remegés.
2. Szorongás a simaizmokban
Jó néhány páciens a simaizmokban megjelenő szorongástól szenved: ők migrénes fejfájást, gyomorpanaszokat, émelygést, hasmenést írnak le problémaként. Ebben az állapotban a páciens már túlterhelődött, így a szorongás szabályozására van szükség különféle technikákkal, például leföldelésre a testi tünetek feltérképezésével vagy együtt intellektualizálásra. Ez már a szupportív terápia területe.
Hosszú távú simaizmokban felmerülő szorongás testi következményei: IBS, reflux, émelygés, hányinger, hányás, hasmenés, elpirulás, migrénes fejfájás, medencei fájdalmak, artériák összehúzódása, magas vérnyomás, asztma, fulladásos tünetek, hólyagműködési problémák, hólyagfájdalom szindróma.
3. Szorongás a kognitív funkcióban és az érzékelésben
Vannak olyan páciensek, akik a nagymértékű szorongásukat kognitív vagy észlelési zavarokban tapasztalják meg: szédülnek, homályosan látnak, cseng a fülük, disszociálnak, vagy elveszítik a gondolataik fonalát. Csakúgy, mint az előző esetben, kognitív-érzékelési zavarok esetén is szorongásszabályozásra van szükség, mielőtt feltárnánk az érzéseket, vagyis a terapeuta támogató módon van jelen.
Hosszú távú kognitív-perceptuális szorongás testi következményei: alagútlátás, vakság, hallásvesztés, hallucinációk, memóriaromlás, zavarodottság, szédülés, pszichogén nem epilepsziás roham, paresztézia, álroham, ájulás, disszociáció.
A szorongás fajtái – táblázatos összefoglaló
Az ISTDP elmélete szerint amellett, hogy egy-egy érzelmileg megterhelő életesemény kiválthatja a fenti szorongásmintákat, a terapeuta is aktiválja az ülésen a páciens kötődési mintáit, és az ahhoz tartozó érzéseket, szorongást, védekezéseket. Így in situ megtapasztalható, diagnosztizálható és munkára fogható a kialakuló szorongás, tehát például kideríthető, hogy egy orvosilag megmagyarázatlan tünet mögött van-e érzelmi komponens, vagy – hogy kognitív fogalmakkal éljünk, – elindulhasson egy érzelmekkel kapcsolatos belső deszenzitizálási folyamat.
A szorongás tünetei – Jon Frederickson
A szorongás három fajtáját Jon Frederickson előadásában is meghallgathatod. Ha szükséges, be tudod kapcsolni az automatikus fordítást magyarra.
A szorongás okai
A szorongás alaposabb megismerése felé tett első lépésként fontos megkülönböztetni egymástól
- a valódi érzéseket,
- az elmében megjelenő gondolatokat és a viselkedéses védekezéseket,
- valamint a testben megjelenő szorongást.
Érzés, szorongás, védekezés
A pszichoanalitikus és pszichodinamikus elméletek szerint, amikor interperszonális konfliktus esetén erős, komplex érzések merülnek fel, akkor az érzések egészséges megtapasztalása helyett gyakran tudattalan szorongás és hárítás a válasz. Ha például megkérdezünk valakit, hogy mit érzett, amikor a barátja pofon vágta, akkor erre számos elhárító válasz lehetséges:
- „Nem kellett volna ezt csinálnia.” (intellektualizáció),
- „Durva volt.” (ez a másik félről szól),
- „Sírtam.” (ez az érzés által kiváltott cselekedet),
- „Feszült lettem.” (ez az érzés kiváltotta szorongás),
- „Az apjától örökölte.” (ez racionalizáció),
- „El fogom hagyni.” (ez az érzés által mobilizált cselekvési vágy).
- „Szomorú voltam.” (ezt nem a barátja irányába érzi).
A védekezésekről bővebben itt lehet olvasni: elhárító mechanizmusok. A hárításokkal szemben a legvalószínűbb érzés a barátja irányába ez esetben a düh, ám ez potenciálisan veszélyeztetné a kapcsolatot, ezért jelen pillanatban a páciensnek nincs tudása erről.
Két példa a folyamatra
Tegyük fel, egy páciens dühös egyetemi professzorára, aki kritizálta a dolgozatát az évfolyam előtt. Ezek után attól kezd félni, hogy a professzor fizikailag akarja bántani. Lássuk, hogyan is jött létre ez a végeredmény: először kialakult a düh, ami szorongást váltott ki. Dühét a diák a professzorra vetítette ki, ezért úgy gondolta, hogy a professzor okozza a szorongását, nem pedig a dühe, vagyis végeredményeképp kialakult a félelem.
| Időbeni megjelenés | Konfliktus elem | Leírás |
| 1 | Érzés | „Dühös vagyok rá.” |
| 2 | Szorongás (testérzet) | Elhomályosodó látás, fülzúgás, émelygés. |
| 3 | Védekezés (projekció) | „Nem én vagyok dühös. A professzor dühös rám.” |
| 4 | Következmény (gondolat) | „Félek tőle.” |
Tegyük fel, megkérdezünk egy másik pácienst az ülésen: mi miatt szorong? A válasz, amit hallunk: „Három hét múlva le kell adnom egy komoly cikket.” Ugyanakkor azt vesszük észre, hogy a szorongás változik az ülésen: hol csökken, hol erősödik. Ez azt jelenti, hogy a cikk nem lehet az ok, hiszen az ok változatlanságával ugyanolyan maradna a szorongás is.
Ahogy tovább beszélgetünk a klienssel, kiderül, hogy a nagybátyja meghalt, ez pedig apja halálára emlékezteti, szóval igazából a szomorúság az, ami kiváltja a szorongását. Amikor először megkérdeztük, hogy mi miatt szorong, akkor érezte ugyan, hogy valami nincsen rendben, de nem jött rá a szorongás kiváltó okára. Lehet, hogy nehéz észrevennie a szomorúságát, mert anno szüleit például szorongással töltötte el, ha ő szomorú lett. Így aztán bánatának ignorálása gyerekkorban automatikussá vált, ma pedig már nem is ismeri fel triggerként, mint szorongáskiváltó tényezőt.
- Helyes ok-okozati sorrend: a páciens megtapasztal egy érzést (szomorúságot apja halála miatt), ami beindítja szorongását (gyorsabban ver a szíve, izzad a tenyere, megfeszülnek a nyakizmai), ami pedig védekezést indít be (a cikkről ruminál), mert ez eltereli a szomorúságról.
- Helytelen ok-okozatiság: a páciens azért szorong most a jelenben, mert három hét múlva le kell adnia egy cikket (lásd az áthelyezés védekezését).
A szorongás leküzdése, kezelése, szabályozása
A szorongás leküzdéséhez először is észre kell venni, hogy a hárítás (pl.: szarkazmus, dühkitörés, önkárosító viselkedések, stb…) vagy a testi tünet (pl.: nyakfeszülés, gyomorszorítás vagy kiszáradt száj) szorongást jelez.
A fent bemutatott szorongási útvonalak (1. harántcsíkolt izmok, 2. simaizmok, 3. kognitív-érzékszervi zavar) meghatározásával diagnosztizáljuk, hol vagyunk apáciens és így a terápia tolerancia ablakát illetően, ami a jelen lévő testi tünetek feltérképezésével lehetséges.
A szorongás pillanatnyilag le fog csökkeni, amint figyelmet szentelnek a jelenségnek és szavakba öntik a testi történéseket.
Hosszú távon pedig az fog segíteni a szorongáskezelés során, ha valaki felismeri, hogy mi váltotta ki a szorongását, azaz érti a Malan féle konfliktus-háromszögön az összefüggéseket és mindezt el tudja helyezni különböző emberi kapcsolataiban (lásd Malan emberek háromszögét).
Nézd meg Jon Frederickson videóját a szorongás szabályozásáról és hogy mit tegyünk, ha túl magas a szorongás.
A szorongás, mint terápiás segítő
Amikor elkezdünk érzéseket felfedezni az ülésen, akkor az valószínűleg szorongást fog kiváltani a testben. Ez lehetővé teszi, hogy ott az ülésen megismerjük a páciens szorongási mintázatait, affektustűrő képességét, és így ráláthatunk, hogyan érdemes a terápiát az ő igényeihez igazítani.
Azok a páciensek, akiknek a szorongása simaizmokban vagy kognitív-érzékelési zavarokban tapasztalható, csak kevésbé intenzív érzéseket tudnak tolerálni. Emiatt az ő esetükben szorongásszabályozásra, érzelmeik, szorongásuk, védekezéseik megfigyelésére van szükség, tehát érzelmeik elviselését fejlesztjük az ülésen. Gyakorlatilag minden beavatkozás után feltehetünk magunknak néhány kérdést.
1. Mi a tudattalan szorongás levezetésének útja?
- Ha harántcsíkolt izmok, akkor feltárhatóak az érzések és védekezések egy konkrét történéssel kapcsolatban.
- Ha simaizmok vagy kognitív-perceptuális zavar, akkor érdemes szabályozni a szorongást, amíg vissza nem tér a harántcsíkolt izmokba, és csak utána érdemes foglalkozni az érzésekkel.
- Érdemes tudni, hogy a feszültség hiánya (felszínes nyugalom, lefolytott mozdulatok) simaizmokba és kognitív-perceptuális zavarokba áramló nagyfokú szorongás jele lehet!
2. Milyen gyorsan emelkedik és csökken a szorongás?
Ha a páciens szorongása lassan emelkedik az érzések vizsgálata során és azokra fókuszálva gyorsan csökken, akkor a páciens jól szabályozza a szorongását. Ilyenkor lehet az érzelmekkel dolgozni. Ettől eltérően a szorongás gyors emelkedése és lassú csökkenése rossz szorongásszabályozásra, esetleges regresszív védekezésre utal (pl.: a páciens az ülés elején hirtelen elkezd émelyegni vagy projektálni). Ilyen esetben szabályozzuk a szorongást, amíg vissza nem tér a harántcsíkolt izmokba.
3. A páciens képes-e megfigyelni a szorongását?
Ha igen, akkor feltárhatóak a szorongás alatti érzések. Ha nem – tehát például kliensünk nem veszi észre, hogy sántasága, hányingere, homályos látása vagy kognitív zavartsága a szorongás tünete – akkor segítséget igényel a szorongás megfigyelésében, majd szabályozásában.
4. Működik-e a szorongásszabályozás?
Amikor a szorongásszabályozás nem működik, akkor olyan védekezések lehetnek jelen, amelyek megakadályozzák, hogy a páciens ezt megtegye. Ez esetben a védekezésekkel való munka megelőzi a szorongással való foglalkozást.
A fentiek miatt lényeges, hogy ismerjük és hasznosítsuk is a szorongás útvonalainak és azok szabályozásának ismereteit, mert így jobban fogunk tudni segíteni egy adott páciensnek.
Források
- Panic photo created by freepik – www.freepik.com
- Woman love photo created by cookie_studio – www.freepik.com
- Frustration photo created by cookie_studio – www.freepik.com
- Shrug photo created by wayhomestudio – www.freepik.com
- Coughlin, D. S. (2004) Intensive Short Term Dynamic Psychotherapy. London: Karnac Books.
- Frederickson, J. (2013) Co-creating change. Kansas City, MO: Seven Leaves Press.
- Schroder, T., Cooper, A., & Naidoo, R. (2015). Intensive Short-term Dynamic Psychotherapy (ISTDP). In Formulation in Action. Applying Psychological Theory to Clinical Practice (pp. 99-114). Dawson, D., & Moghaddam (Eds.) (2016). Warsaw, Poland: De Gruyter Open Poland.
Related Posts
Malan: konfliktus és emberek háromszöge
Posted on
Védekezések, hárítások
Posted on