Ole André Solbakken norvég klinikus, kutató és az ISTDP egyik vezető európai alakja új könyvfejezetében integrálja az ISTDP metapszichológiáját a BNO–11 új, dimenzionális személyiségzavar-modelljével.
Solebakken tanulmánya a Bo Bach szerkesztésében megjelent „BNO-11 Personality Disorders” kötet része, és egy olyan integrált perspektívát kínál, amely a diagnosztikai gondolkodást és a dinamikus megközelítést egymás mellé helyezi.
A fejezet célja nem pusztán elméleti: segít abban, hogy jobban megértsük, milyen belső kapacitásokkal és konfliktusokkal érkezik a páciens a terápiába, és mi az a beavatkozási szint, amely számára valóban befogadható és hasznos.
Az ISTDP modelljének négy alappillére
A fejezet egyik erőssége, hogy az ISTDP lényegét rendkívüli tömörséggel foglalja össze. Solbakken négy egymásra épülő elemben ragadja meg az eljárás magját:
- A tudattalan és komplex áttételi érzések mobilizálása és vizsgálata, amelyek a terápiás kapcsolatban aktiválódnak.
- A megfelelő szorongás- és érzelemtolerancia fokozatos és módszeres felépítése, illetve az érzelmek izolációs kapacitásának erősítése.
- Nyomásgyakorlás, tisztázás és konfrontálás annak érdekében, hogy a páciens a patológiát fenntartó védekező mechanizmusok ellen forduljon.
- A tudattalan terápiás szövetség (UTA) mobilizálása, vagyis azoknak az egészséges, reparatív belső erőknek a mozgásba hozása, amelyek felszínre hozzák a tudattalan érzéseket, impulzusokat és fejlődés során releváns emlékeket. Ezek így felismerhetővé és érthetővé válnak, mint korai, kapcsolati traumák jelenbe áthozott lenyomatai.
Ez a négypontos modell remekül összefoglalja azt a komplex munkát, amit nap-mint nap végzünk a kliensekkel a rendelőben.
ISTDP metapszichológia és kötődési trauma
Solbakken az ISTDP metapszichológiájára támaszkodva mutatja be a kötődési trauma szerepét a pszichopatológia kialakulásában. A kötődési sérülések – legyen szó veszteségről, bántalmazásról, elhanyagolásról vagy a szülő érzelmi elérhetetlenségéről – egy sajátos érzelmi láncolatot hoznak létre: a kötődés és szeretet vágyát fájdalom, majd reaktív düh követi, amelyet bűntudat zár le.
Ha ezt a láncot gyerekkorban nem lehet biztonságos kapcsolatban feldolgozni, az érzésektől és a kapcsolati közelségtől való félelem válhat dominánssá. Ezen a talajon jelennek meg az elkerülő, önsértő, depresszív vagy épp szomatikus mintázatok, amelyek később stabil személyiségszerveződési mintákká alakulnak.
Az ISTDP pszichoneurózis és törékenység spektruma – kapacitásalapú megközelítés
A fejezet részletesen ismerteti az ISTDP pszichoneurózis és a törékenység spektrumát.
- A pszichoneurózis spektrumán az ellenállás mértéke, a saját érzésekkel kapcsolatos konfliktus és a szorongás testi csatornái határozzák meg a funkcionálás szintjét.
- A törékeny spektrumon már a gondolkodás és észlelés szerveződése is sérül: kognitív-perceptuális zavarok, hasítás, projekció, projektív identifikáció jelenhet meg, és a szorongástolerancia drasztikusan lecsökken. A súlyos törékenység a borderline személyiségszerveződéshez közelít, ahol már közepes mértékű szorongás és konfliktusos érzemek is mentális szétesést, valamint hasításra vagy projektív folyamatokra való hajlamot eredményez.
A BNO–11 személyiségzavar-modellje – súlyosság szerinti diagnosztika
A BNO–11 új személyiségzavar-modellje ezzel párhuzamosan a kategóriális rendszerek helyett súlyossági szintekben gondolkodik. A személyiségzavar lényege az én-funkciók és az interperszonális működés sérülése, amely a normál személyiségtől indulva a személyiséggel kapcsolatos nehézségeken át, enyhe, közepes és súlyos személyiségzavarból álló kontinuumot alkot.
A vonások (negatív affektivitás, gátoltság, anankasztia stb.) inkább finom leírások, mint önálló zavarok. Ez a dimenzionális szemlélet sokkal kompatibilisebb a dinamikus és kapacitásalapú megközelítésekkel, mint a korábbi diagnosztikus kategóriák.
A két spektrum összehangolása – Solbakken integratív modellje
A fejezet legizgalmasabb része az, ahol Solbakken a két spektrumot egymás mellé teszi. A normál személyiségműködés az ISTDP alacsony ellenállású profiljainak feleltethető meg, a személyiségnehézség a közepes ellenállással, az enyhe személyiségzavar a magas ellenállás és az enyhe törékenység határára esik, a közepes és súlyos személyiségzavarok pedig a törékenység egyre markánsabb szintjeihez kapcsolódnak. Ez az összehangolás nem pusztán elméleti játék: segít pontosan meghatározni, milyen beavatkozás tartozik az adott kapacitási sávba, és milyen intervencióra nincs még felkészülve a páciens.
ISTDP terápiás elvek különböző személyiségzavar-szinteken
Solbakken a súlyossági szintek mentén mutatja be az ISTDP beavatkozásait.
A kevésbé érintett személyiségstruktúra gyorsan reagál a feltáró, empatikus munkára. A személyiségproblémáknál ehhez jól időzített védekezés-tudatosítás társul.
- Enyhe személyiségzavaroknál három klinikai működésmód különíthető el — az érzelmek izolációja, a szomatikus tünetekkel járó elfojtás, valamint a kognitív-perceptuális zavarok — amelyek mind eltérő terápiás fókuszt igényelnek.
- A közepes és súlyos személyiségzavar esetén a fő cél a gondolkodás és élményfolyam integrációjának kiépítése, valamint annak megtanulása, hogy a páciens kognitív szétesés nélkül tudjon jelen lenni a konfliktusos érzelmekkel.
Miért fontos ez a magyar klinikai gyakorlatban?
A BNO–11 súlyossági modellje és az ISTDP kapacitásalapú szemlélete egymást erősítve segít tisztábban látni, hol tart a páciens a személyiségműködésében, milyen érzelmi és kapcsolati kapacitása van, és milyen típusú intervencióra nyitott. Így a diagnózis nem besorol, hanem irányt mutat, és segít abban, hogy a terapeuta a megfelelő mélységben és megfelelő tempóban dolgozzon.
Ajánlás – miért érdemes elolvasni Solbakken fejezetét?
A fejezet olvasása közben izgalmas volt látni, hogy Solbakken milyen természetességgel hangolja össze a két modellt. A spektrumok illeszkedése új perspektívát ad, és segít jobban megérteni, hogy a terápiás folyamatban ki mire képes, hogyan tartható egyben a gondolkodása, és hogyan közelíthető meg az érzelmi élmény anélkül, hogy meghaladnánk a páciens kapacitását.
A ICD–11 Personality Disorders kötet – és benne Solbakken fejezete – különösen ajánlható ISTDP-ben képződőknek, személyiségzavarokkal foglalkozó terapeutáknak, pszichiátereknek, valamint mindenkinek, aki szeretné a diagnosztikai és dinamikus szemléletet összekapcsolni.
Zárszó – híd diagnosztika és dinamika között
Solbakken könyvfejezete hidat képez a kategóriák és a belső folyamatok között. Segít túllátni a diagnosztikus címkéken, és közelebb visz ahhoz, hogy jobban megértsük: ki mitől szenved, hogyan szerveződnek az érzelmei és védekezései, és hol tudjuk őt a terápiában valójában elérni.
